Tisun termékek

FM modulkollektor FA & FI nagyfelületű kollektorok	Homlokzatra szerelhető kollektorok	Tárolók	Szolár szettek	Referencia

A TiSUN vállalat

3 ügyvezető igazgató (Arnold Teufel, Gerhard Schwarz, Robin Welling) termikus napkollektorok és tárolórendszerek gyártója melegvízelőkészítés, fűtésrásegítés és medencefűtés céljából a TiSUNR maga fejleszti, gyártja és értékesíti termékeit alapítás 1989-ben Going/Kitzbühel telephelyen 2007 január : az új TiSUNR Areal am Solarpark épületegyüttes átadása Söll-ben ~30.000 m2 kb. 125 dolgozó a söll-i telephelyen exportkvóta 75 % képviselet Nyugat- és Közép-Európa mintegy 30 országában az 5 legfontosabb piac: AT, DE, ES, IT, FR

TiSUN® erősségek: tanúsított minőség

Bővebben a TISUN® rendszerről

Az aktív napenergia-hasznosító rendszer az alábbi alapvető elemekből áll: a kollektorból, a tárolóból, a hálózatból, a hőhordozó közegből, és a működtetés szerkezeteiből. A kollektorok optimális tájolása déli irányú, de ettől a felszerelési hely adottságaitól függően kis mértékben el lehet térni keleti/nyugati irányba. A déli iránytól eltérés a hasznosított napsugárzás csökkenését eredményezi, melynek mértéke 30° eltérésig nem jelentős. Ha a keleti és nyugati tájolás között kell választani, a melegebb, délutáni léghőmérséklet és a délután kisebb valószínűséggel előforduló ködök miatt célszerűbb a nyugati tájolást választani. A kollektorok optimális dőlésszöge a felállítási hely földrajzi fekvésétől függ, és évszakonként váltakozik. Magyarország területén az optimális dőlésszög egész éves üzem esetén 45°, májustól szeptemberig 30°, novembertől februárig 65°. Az optimális dőlésszögtől való eltérés a kollektorok teljesítményének csökkenését eredményezi. A csökkenés egész éves üzem mellett, vízszintes beépítés esetén 20 %, függőleges beépítés esetén 35 %. [Temeßl A., Weiß W. 2005] Napkövető kollektor beépítésével a hasznosított energiamennyiség csak kis mértékben növelhető, ami nem áll arányban az ilyen mozgószerkezet többletköltségével. A napkollektoros rendszer mechanizmusait az ábra szemlélteti.

A napkollektor által felmelegített hőhordozó folyadék egy hőcserélőn keresztül átadja a hőt a tároló belsejében levő víznek. A tárolóban csővezetéken alulról felfelé áramló ivóvizet a tárolóban levő melegvíz folyamatosan felmelegíti, akár 60 °C-ra. A rendszer működését egy többé-kevésbé bonyolult elektronikus egység vezérli. Ez az elektronika a tartály és a napkollektor hőmérsékletének különbségére beindítja a keringtető szivattyút, ezzel megindítva az energiatermelést. Ez a folyamat addig tart, amíg az előre beállított hőmérséklet-különbség be nem áll a tartály és a napkollektor között. Ha szükséges, a megfelelő hőmérséklet eléréséhez a rendszert olaj-, gáz-, elektromos- vagy pellet kazán illetve hőszivattyú hálózatba való bekapcsolása teszi teljessé. A tartályon belüli csővezetékből a tároló tetejénél kifolyó vizet használjuk tehát melegvízként, illetve a tárolóban levő melegvizet továbbítjuk a radiátorokhoz fűtés céljából. A napkollektoros rendszer alapvetően két típusú tárolóval képzelhető el: a hagyományos víztárolóval és a sokkal hatékonyabb rétegtárolóval. Míg Ausztriában a szegmensen belül már a különböző rétegtárolós rendszerek közötti verseny is beindult, sőt a vásárlók egyértelműen ezeket részesítik előnyben a hagyományossal szemben, Magyarországon ma ez a megoldás még nem elterjedt. Ennek oka feltehetőleg az egyszerűbb rendszerek mérsékeltebb árfekvése. A hazai gyártók célja, hogy a nálunk amúgy is csekélyebb keresletet ki tudják elégíteni. A 11. és 12. ábrán a rétegtárolós rendszer előnyeit láthatjuk a hagyományos, Magyarországon is elterjedtebb rendszerrel szemben:

A T1 jelzésű, tartály tetején kiáramló 40 °C-os használati melegvíz előállításához 30 kWh és 180 perc szükséges hagyományos tároló alkalmazása esetén. Ilyenkor a kollektor által felmelegített hőhordozó folyadék a tároló alsó részében levő hőcserélőn keresztül adja át a hőt a tárolóban levő hideg víznek, amely onnan a konvektív áramlás szabályainak megfelelően, a tárolóban levő vízzel keveredve felfelé áramlik. Ennek megfelelően a tároló legfelső részében levő folyadék a legmagasabb hőmérsékletű. Ugyanazon hőmérséklet elérése a tároló tetején sokkal gyorsabb, és kevesebb energiarásegítést igényel a rétegtárolós megoldás esetén. A 40 °C-os használati melegvíz előállításához egy rétegtárolós rendszer segítségével 13 kWh és 98 perc szükséges. A tárolóhoz tartozó külső hőcserélő segítségével a tartályban levő víz mindig felülről lefelé rétegenként melegszik fel, így elkerülhető a meleg víz alulról felfelé áramlása a tartályon belül, vagyis nincsen akkora hőveszteség. Ez az ún. rétegtárolós rendszer a ma használt legmodernebb és leghatékonyabb megoldás.

Ugyanezt az eredményt támasztotta alá a svédországi Solar Energy Research Center tesztje is, melynek keretében tíz különböző tárolót teszteltek használati melegvíz előállításához hat napon át azonos feltételek mellett. Mindegyik típust 10 m2 felületű kollektorral kapcsolták össze, a pótlólagos energiát pedig elektromos árammal biztosították. Azt vizsgálták, hogy a szükséges energia hány százalékát biztosította a szolárberendezés. Kimagaslóan a legjobb eredményt érte el a rétegtárolós rendszer, amely a szükséges energiamennyiség csaknem 93%-át biztosította a vizsgálat körülményei között. A hagyományos rendszerek ezzel szemben csak 40-60 %-os értéket tudtak felmutatni.